Sokáig hittem, hogy az utat egyedül kell végig járni. Hogy az igazi fejlődéshez csend kell, elszigetelődés és belső munka – kizárólag magammal.

És van is igazság ebben.

De ma már látom, hogy nemcsak a belső csend gyógyít, hanem a másik ember megtartó jelenléte is.
Az, amikor valaki nem akar átalakítani. Nem tanácsot ad. Nem javít ki. Csak ott van. Lát. Hall. Érez.

A belső út egy mély, szent utazás. De néha nehéz. Néha nem látunk tisztán. Néha túl közelről nézünk, és nem értjük, mi történik velünk.
Ilyenkor van szükség arra, hogy valaki gyengéden vezessen.

Mert amikor valaki gyengéden vezet, az út nemcsak könnyebb, hanem mélyebb is lesz.

Ez a mondat lett a CrystalCompassion közösségi tér egyik alappillére.

Nem kell gurukhoz fordulnunk. Nem kell minden válasz. Néha csak egy megtartó közegre van szükség – emberekre, akik hozzánk hasonló rezgésben élnek, éreznek, keresnek.
Akik tudják, milyen kérdéseket cipelni. Akik értik, mit jelent elengedni. Akik emlékeznek arra, milyen mélyre merülni… és utána fényben visszaszületni.

Ezért hoztam létre ezt a közösséget.

Mert hiszem, hogy együtt emelkedni könnyebb.
Hogy amikor valaki tartja a tered, akkor nem kell mindent egyedül kitalálnod.
A jelenlét – néha már önmagában is gyógyító.
És a közösség – amikor valóban megtartó – olyan erőt ad, amit egyedül nem tudunk előhívni.

Ha úgy érzed, készen állsz kapcsolódni, itt a helyed.

Ez a közösség nem elvár, nem kényszerít, nem ítél.
Ez a kör elfogad, befogad.
És minden hónapban gyengéden kísér – hogy újra meg tudd hallani a saját hangodat.

Mert a legmélyebb bölcsesség mindig benned van.
De néha kell egy másik szív… hogy emlékeztessen rá.

Csatlakozz a havi tagsághoz, ha megszólít ez az út. Várlak szeretettel.